Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem az anyaság mindent felforgatott. A testem, a napjaim, az éjszakáim, de legfőképp… a kapcsolatom önmagammal és a vággyal. Korábban könnyedén kapcsolódtam a páromhoz – egy érintés, egy pillantás elég volt. Aztán jött a baba, és hirtelen minden megváltozott.
Kutakodtam itt-ott és sok hasonló történetet hallottam nőktől. És a legtöbbjük egy ponton azt mondta: „Nem is tudom, mi történt velem. Mintha már nem ugyanaz lennék.” Ez nem csak érzés – valóban változunk. Sokunknál az erotikus személyiség is más árnyalatot kap: érzékenyebbek leszünk, érzékszervibbé válunk. Minden, ami korábban csak háttérzaj volt – egy sírás, egy rendetlen szoba, egy csöpögő csap – most hirtelen első helyre ugrik a listán. És nehezebb úgy kapcsolódni, hogy közben folyamatosan túl vagyunk stimulálva.
Egész nap valaki rajtad csüng – szoptatás, pelenkázás, altatás… Nem csoda, hogy estére már csak egy kis saját térre vágysz. Egy ponton azt vettem észre magamon, hogy nemhogy nem kívánom az együttlétet, de már egy érintés is sok. Nem a párommal volt bajom – egyszerűen nem maradt bennem „üres hely”, amit vele tudtam volna betölteni.
És ez nem csak velem történt meg. Az érzékszervi típusok – főleg anyaként – gyakran számolnak be túlterheltségről. Nincs ebben semmi furcsa vagy „hibás”. Ez a testünk védelmi rendszere. Csak jó lenne, ha erről többet beszélnénk, és nem gondolnánk, hogy baj van velünk, ha nem vágyunk mindig az összebújásra.
Az ismerős? Végre van 20 nyugodt perced, és a párod kezdeményez… te meg azon kapod magad, hogy azon pörögsz, bepakoltad-e a mosogatógépet. Vagy hogy az óra kattogása idegesít. Én is jártam így. És az érzékszervi típusú nők többsége ugyanígy.
Ez nem arról szól, hogy nem kívánod őt. Hanem hogy az agyad egyszerűen nem tud kikapcsolni, ha körülötted rendetlenség vagy zaj van. Olyankor a tested nem fog tudni nyitni. Ezért aztán sokszor a legintimebb pillanatokban sem tudsz ott lenni igazán.
Sokáig éltem abban az illúzióban, hogy az „igazi” szexhez csend kell, tiszta ágynemű, gyertya, talán még egy kis zene is. Aztán jött a valóság: félálomban dőlök be az ágyba, és közben fohászkodom, hogy ne ébredjen fel a gyerek. A romantikus forgatókönyv ritkán valósul meg – de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne helye intimitásnak. Csak másképp kell ránézni.
Nem tökéletesnek kell lennie, hanem valódinak.
Zárásként csak annyit: nem vagy egyedül.
Az anyaság nem elvesz a nőiségből – csak átalakítja. Néha csendesebbé, néha mélyebbé. De ha figyelsz magadra, és megengeded a változást, újra megtalálod azt a kapcsolódást, amire vágysz. Csak most egy kicsit más ritmusban.
